Tények és tévhitek a balkezességről

Nemrég, pontosabban Augusztus 13-án volt a balkezesek világnapja. Mivel aznap „kissé” elfoglalt voltam, ezért nem volt időm semmit írni ezzel kapcsolatban, amit azért nem bánok teljesen, mert az elkövetkezendő napokban eléggé felkapott lett a téma, és rámutatott arra, hogy egyesek fejében még mindig a középkori hozzáállás uralkodik balkezesség témájában, szóval most jöjjön egy kis alap ismertető, amely sok dolgot megmagyaráz, s ki tudja, a későbbiekben talán kifejezetten egy-egy adott problémát is kielemzek balkezes szempontból. Kezdjük tehát az elején!

1. Tévhit: Valaki vagy balkezes, vagy jobbkezes

Sokszor hallottam már olyat, hogy valaki balkezes, DE minden mást jobb kézzel csinál, és néhol már-már elvárás az, hogy akkor én, mint balkezes, ugyanezt biztosan meg tudom csinálni. Pedig nem.

Tudományos értelemben azzal tisztában vagyunk, hogy a jobb agyfélteke irányítja a bal oldalt, a bal agyfélteke pedig a jobb oldalt. Vagyis, ha a bal agyféltekéd erősebb, mint a jobb, akkor a jobb kéz lesz az ügyesebb, de ha a jobb agyféltekéd az izmosabb, akkor a bal kéz fog dominálni. De persze, nem mindig ilyen egyértelmű a dominancia.

A helyzet az, hogy ez szerintem nagyjából olyan, mint amikor mondjuk összeöntöd a piros lötyit a kék lötyivel. Tudsz olyan keveréket csinálni, ahol az egész folyadékod kék lesz, egy icipici pirossal, és csinálhatsz piros lötyit is, egy icipici kékkel, de lehet, hogy fele-fele arányra sikerül, és akkor lila lötyit kapsz. Sőt, a két véglet között bármilyen százalékos arányban felosztható mindez. Sőt, továbbmegyek: Jómagam úgy képzelem, hogy amikor el kell dönteni, hogy melyik kézzel csináld meg az adott feladatot, akkor fogja magát a jobb és bal agyfélteke, és boxmeccset vív, és aki győz, az fogja onnantól az adott feladatot végezni. Aztán néha jön anyuci-apuci-tanítónéni, és közli, hogy "nem, Jobb agyfélteke, hiába nyertél a meccsen, hogy a bal kéz írhasson a füzetbe, én azt akarom, hogy a jobb kéz legyen az", és akkor a jobb félteke szomorkásan átadja a stafétáta balnak, a bal kéz pedig a jobb kéznek. Vagy néha jön az az élethelyzet, amikor egyszerűen sehogy sem esik kézre a bal kéznek a feladat ezért kénytelen lesz az ember jobbal megtanulni azt. Akkor is, ha sokkalta ügyetlenebb így, mint mindenki más. 

Ahogy a lötyiből is van piros, kék és a lila számtalan árnyalata, úgy balkezességből is van rengeteg. Van, aki jobb kézzel ír, de minden mást ballal csinál, van, akinél az írás került át csak a bal kezébe. Van, aki mindent jobbal csinál (ez a többség), és egyre többen vannak, akik tulajdonképpen az ég egyadtavilágon mindent ballal csinálnak, kivéve talán azt, amit egyszerűe nem lehetett máshogy megoldani, csak a jobb kéz használatával. Ez utóbbi vagyok például én is. Nekem olyan erős a jobb agyféltekém, hogy 99%-ban kiütéssel győz a bal ellen. A maradék 1%-ról később írok majd ;)

2. tévhit: A balkezesség deviancia

Akármennyire hihetetlen, OLVASTAM olyan hozzászólást, amely konkrétan devianciának nevezte a balkezességet, amolyan " ne hisztizzünk már" hangsúllyal, mintha személyes sértés lenne számára, hogy nekünk kényelmetlen a jobbkezes eszközöket használni. Pedig nem neki kell egy nem számára "dizájnolt" világban élnie. 

Szóval honnan is ered mindez? Ahogy írtam, a jobb agyfélteke dominanciájából, amely annyira normális, hogy még az állatvilágban is vannnak balkezes, vagyis "balmancsos" egyedek. 

A kutatók persze, még mindig nem tudják, hogy pontosan mi az oka a balkezességnek, és sokat árt a tény is, hogy egyrészt, még mindig akadnak, akiket átszoktatnak, másrészt, abalkezeseket eleve kizárják a legtöbb agykutatásban, mivel a tapasztalatok szerint teljesen máshogy működik az agyuk, mint a jobbkezeseknek. Ez persze, továbbra sem deviancia, a modern világban úgy jellemezném a különbséget, hogy az egyik az iOS rendszerű telefon (avagy iPhone), a másik pedig az Androidos rendszer. Van, akinek ilyen van a telefonján, van, akinek olyan, és ettől egyik sem lesz jobb, vagy rosszabb, csak más. 

Persze, sok elmélet van még a pontos kialakulásról, a legreálisabbnak azt érzem, miszerint a balkezesek magzatkorban egy kicsit több tesztoszteront kaptak az anyát ért stresszhelyzetből adódóan. Az én esetemben ez fennállt, apai nagyapám halálakor ugyanis én már úton voltam, de még nagyon pici. Ez alapján pedig a tesztoszteron némileg akadályozza a bal agyfélteke fejlődését, így a jobb oldal erősebb dominanciára tehet szert. Persze, ezen kívül sok más elmélet van, egy teóriában még az is felkerült, hogy valójában az egypetéjű ikrek "tükrözik" egymást, így egyikük balkezes lesz, s az egyedül született balkezesek valójában egy ilyen egypetéjű ikerpár "túlélő fele", amelyben szintén logikus lehet, ismerve az elvesztett iker szindróma gyakoriságát, de ezt ugyebár még nem bizonyították, csupán egy érdekes elmélet. Ám ha igaz... bele sem merek gondolni, mennyi feldolgozandó problémája akad balkezes társaimnak...

3. tévhit: Csak meg kell szokni!

Nem. Nem lehet megszokni. És átszokni sem. Persze, lehet jönni azzal, hogy "de engem is átszoktattak, és milyen jól megbirkóztam vele!" Sőt, még azt is megkaptam, hogy bezzeg, amikor valaki megsérül, és pl. elveszíti a bal kezét, az is vígan elvan a jobbkéz használatával, ettől az érvtől pedig falnak tudnék menni. Hogy miért? Nos, jellemezném ezt egy autós példával ezúttal. Ha választhatsz, hogy Miskolcról Budapestre egy régi trabanttal menj fel, vagy egy modern, könnyedén vezethető autóval, amelyben kényelmesen elférsz és nem okoz nehézséget, nem fullad le folyton, akkor szerintem logikus, hogy inkább a kényelmes autóval menj. Igaz, a pöfögő-lefulladó trabant is eljuttat a célig, sőt, sokkal gyorsabban, mintha például gyalog kellene megtenned ezt a távot. De nem mindegy, hogy azért használod a trabantot, mert nincs más, és akkor esetleg addig gyakorlod a vezetését és bütykölöd, amíg a főbb hibákat ki nem javítod, hogy mégis élhető legyen a használata, vagy azért használod azt a trabantot, mert valaki más azt mondta, hogy ne használd a szuperkocsit, mert "csúnya a színe". 

Bizonyított tény, hogy az átszoktatás túlterheli az agyat. Lehet, hogy téged átszoktattak, és most boldogulsz, de gondolj bele. Boldogan pöfögsz a felturbózott trabanttal, de nem lehet, hogy ha nem azt tolják a képedbe, hogy neked márpedig az lesz a jó, akkor egy menő járgánnyal száguldozhatnál, kényelmesen, állandó problémák nélkül? Az átszoktatás ugyanis nem csak tanulási nehézségekkel jár, hanem sok stresszel, koncentrációs zavarokkal, diszlexiás tünetekkel, emlékezési zavarokkal, sőt, akár ágybavizeléssel is. Nyugtalanság, kimerültség, dadogás, érzelmi zavarok, rosszabb esetben a személyiség is agresszívebbé válhat, így nem igazán érdemes ezt a kockázatot vállalni. 

Azt persze, valamennyire megszokjuk, hogy jobbkezes világban élünk a balos dominanciánkkal, és így használjuk az egyébként jobbkézre fejlesztett tárgyakat, sok kényelmetlenséggel. Lássuk be, kénytelenek vagyunk alkalmazkodni. Ám attól, hogy kisebbségben vagyunk, és "meg kell szoknunk", tulajdonképpen egy csomó olyan apróság van, amivel legalább egy icipicit kényelmesebbé tehetnék az életünket, és igazából túl nagy erőfeszítésre sincs szükség ehhez.

4. tévhit: Csak ennyit és annyit kell csinálni, és máris nincs probléma!

"Fordítsd meg a spirálfüzetet!" 

"Vedd át a másik kezedbe!" 

"Ne vegyél olyan bögrét!"

Rengeteg egyéb javaslat érkezik felénk, amikor esetleg felhívjuk a figyelmet valami kényelmetlenségre. Pedig nem mindig azért tesszük ezt, mert minden hülyeségen hisztizni akarunk, hanem azért, mert egy icipici figyelmesség sokat javíthatna a helyzeten. Vegyük például az unikornisos bögrét, amelynél bal kézzek fogva konkrétan az egyszarvú szarvával találkozik a szánk, így nem igazán tudunk inni belőle anélkül, hogy kiszúrnánk a saját szemünket. Egy jobbkezes embernél semmi probléma nincs, hiszen a bögre ezen része a távolabbi oldalra kerül. Mondta valaki, hogy "jaj, hát az illető magának csinálta a bajt, minek vesz ilyen bögrét", mire kiderült, hogy az illető ajándékba kapta azt. Ez esetben az ajándékozótól elég lenne csupán egy apró figyelmesség, például hogy eleve "kétkezes" bögrét vesz, az már más kérdés, hogy a bögrék nagy részénél a felirat így nem a tulajdonos felé mutat, hanem kifelé, a világba. Ám miközben ezek a bögrék nagyon jópofák, nem sokaknak jutott még eszébe kifejezetten balkezes verziót gyártani belőlük. Végül is csak olyan 8-15%-a az emberiségnek, akik használhatnák, ugyebár. :)

Kísérletezz velem!

Ám hogy elkerüljük az ilyen értelmetlen, beleokoskodó hozzászólásokat, amelyeket rendszeresen megkapunk, mondván, dehát tök egyszerű a megoldás (nem mondod, lassan 30 éve küzdök ezekkel a problémákkal, eszembe sem jutott még az a pofonegyszerű ötlet, amit javasoltál, és nem próbáltam ki, hogy rájöjjek, mekkora hülyeség, á, dehogy), jöjjön egy kis kísérlet!

Jobbkezes vagy, és el sem tudod képzelni, hogy megy ez? Na, nézzük! Tele vagy jobbkezes tárgyakkal ugyebár, vegyük csak az ollókat, konzervnyitókat és ilyen apróságokat a lakásban. Tulajdonképpen még egy üveg ásványvíz vagy kóla is a segítségedre lehet ebben. Fogj meg egy tetszőleges tárgyat, és próbáld meg bal kézzel használni. Ne azt nézd, hogy ügyetlenkedsz-e vele. Van, aki jobbkezesként is roppant ügyesen dolgozik balkézzel, és van, aki képtelen lenne például egyenesen vágni egy ollóval, de ez most nem számít. Legfeljebb annyiból, hogy tudd: hasonlóan ügyetlenkedünk a jobbkezünkkel, mint te a ballal. Na jó, talán kicsit kevésbé (mivel kénytelenek vagyunk a kényelmes mennyiségnél többször is használni azt a kezünket, így az évek során megedződött), de ez ugye mellékes. Nézd meg a funkciókat. Nézd meg, hogy esik kézre a palack kupakjának letekerése ballal, ha az elég szoros. Nézd meg, hogy esik kézre a konzervnyitó csavarókája, vagy hogy ha balban fogod az ollót, miként feszülnek a szárai és ezzel az élei szétfelé, az össze helyett, és mennyire nem látod a vonalat, ha pontosan akarnál kivágni valamit. Ha esetleg szabóolló is lenne otthon, vagy legalábbis olyan, amelynek kézformája is ki van alakítva szépen, akkor még vágnod sem kell vele, elég a kezedbe fognod, és érezni, mennyire nem simulnak bele az ujjaid, és mennyire vág a kialakítás. Vagy fogd meg ballal a formatervezett fakanalat, és kavargasd meg vele az ételt, sőt, továbbmegyek: volt olyan mosószer, amit azért nem akartam megvásárolni, mert a dobozban gyönyörűszépen ki voltak alakítva az ujjformák - jobbkézre! Ballal, amellyel jobban tudok önteni (mivel pontosabban célzok, és erősebb is kicsit az a kezem), képtelen voltam jól megragadni azt. Persze, megoldottam, jobbal fogtam, ballal alátámasztottam és irányítottam, de roppant kellemetlen azzal szembesülni, hogy egyszerűen nem esik jól megfogni az adott használati tárgyat, és trükközni kell ahhoz, hogy használni is tudjuk!

Szerencsére, vannak megoldások!

Például a balkezesek boltja. Vagyis... én magam hallottam már róla, de még nem jártam ott, ha jól sejtem, amúgy sem túl elterjedt a dolog. Ám az ilyen helyeken kapható a balkezes kávékiöntő, ollók minden mennyiségben, és végül is szinte minden, amelynek a használata normál boltból beszerezve kényelmetlenséget okozna. Sőt, sikerült már átlagos üzletből balkezes szabóollót is beszereznem, sőt, balkezes fakanalam is van, és konzervnyitóm is (amitől a férjem őrül meg, de azért neki is van egy jobbkezes, direkt más színnel, hogy megtalálja), és kezd a háztartásom, de legalábbis a konyhám és az alkotóműhelyem álomtérré változni, ahol végre minden kézreesik! De egy biztos, ahogy drága jó Édesanyám is megmondta: ő nem fog nekem segíteni a konyhában soha, nem azért, mert nem szeretne, hanem mert ott minden balkézre lesz beállítva, és meg fog ettől őrülni! Én erre csak azt mondom magamban: üdvözlök mindenkit a világomban! :) Persze, a probléma kevésbé áll fenn egy jobbkezes férjjel az oldalamon, hisz néha ő is beszabadul a konyhába, legalább egy palacsintát megsütni, de azért egy picit édes a bosszú. Bár én még nem adtam anyu kezébe a balos szabóollómat, ahogy annak idején ő tette ezt velem fordítva, mikor azt kérte, segítsek már kiszabni a ruhaanyagokat, de szerintem nincs is rá szükség! :)

Egy kis tolerancia csodát tesz!

Persze, ami leginkább hiányzik, az a tolerancia. Ahogy fentebb is írtam: olyan jobbkezesek, akik sosem találkoztak még a problémáinkkal, valamiért elkezdték roppant fontosnak érezni, hogy megmagyarázzák, hogy harminc plusz évekig mi mennyire hülyék voltunk, hiszen a problémánk nem is probléma, és csak túllihegjük, túlhisztizzük. Ez pedig nagyon kellemetlen, hiszen lássuk be: nem igazán vonultunk még utcára a "balkezesek zászlaja" alatt az egyenlő jogokért, hanem csendben tűrünk, alkalmazkodunk, megoldásokat keresünk, s néha, például a nekünk szánt világnapon kifejezetten jól esik kimondani, hogy basszus, utáljuk ezeket az apróságokat! Pedig ha úgy vesszük, tulajdonképpen mi vagyunk a világ legnagyobb kisebbsége, akiknek a jogaiért senki nem küzd, s vannak olyan diszkriminatív helyzetek, ahol nem tehetünk mást, mint elfogadjuk, hogy nem kaphatjuk meg azt a munkát. Hiszen adott gépeket bal kézzel irányítani balesetbeszélyes, így a balkezesség eleve kizáró ok lehet a munkában. Ám hiszti és egyenjogúság-követelés helyett ezt mi megértettük, és nem szándékozunk ilyen pályákra menni. Maradnak nekünk a művészetek és a sportok, ahol akár előny is lehet a balkezesség. Ezért az elfogadásért cserébe pedig nem várunk mást, mint annak elfogadását, hogy epekedve vágyunk balkezes ollókra, konzervnyitókra, bögrékre, amelyen a "have a nice day" felirat nem a velem szemben ülőnek szól, hanem nekünk, ha már elvileg nekünk szánták. Ennyit szerintem megérdemlünk. :)

Ha érdekelnek további írások arról, milyen balkezesként adott tevékenységeket művelni, és milyen problémákkal kell szembenéznünk, kövesd a blogot, hamarosan előkapok egy-két kevésbé egyértelmű problémát! :)